A Fény születése
A Fény születése
December 21 – amikor a leghosszabb az éjszaka, a legnagyobb a külső világban a sötétség – ekkor a legnagyobb a fényesség a belső világban.
A Természet belekezd a téli, látszólag halott időszakába, de az Ember ekkor tudja véghezvinni a legnagyobb belső munkáit.
Nem véletlen, hogy minden ősi nép emlékezetében él a Napforduló ünnepe, a Fény ünnepe.
A történelemben a téli napforduló mindig kiemelt szerepet kapott, és gyökeret vert szinte minden vallásban.
A turáni népek hitvilágában ez a nap a megújulást az újjászületést is jelképezte.
A sötétség átfordulását a világosságba: kara csun (azaz karácsony) ünnepe.
Az év legrövidebb napja (december 21.) és ebből adódóan az év leghosszabb éjszakája ekkor van (néha december 22-re esik).
Ebben az "álló időben" négy nap teleik el, majd december 25-én a FÉNY győzedelmeskedik és minden nap innentől kezdeve egy perccel hosszabbodik.
Valószínűleg ennek az időnek az ősi magyar neve a “kara csun” volt.
A “kara”- feketét, sötétet jelent a türk nyelvekben és feltehetően a régi magyar nyelvben is, valamint a “csun” – fordulás szóösszetételből állt össze a karacsun szavunk. A feketeség csúcsa és annak “átfordulása” után egyre nő a fény, a világosság ideje.
A fény csökkenésének, növekedésbe való átfordulását, a majdan elérkező tavasz és megújulás reményét ünnepelték az Anyatermészetet tisztelő ősi népek.
A fény, a remény, a megújuló természet és a jövőbe vetett hit szimbóluma ez a nap, ünnepeljünk virrasztással, énekléssel, évbúcsúztató szertartásokkal.
Egy régi időkbe nyúló szent szertartás: A téli napforduló ünnepe után (december 25-én) hajnalban volt a kerecsensólyom röptetése.
A kerecsensólyom királyi madár, ezért röptetése királyi, fejedelmi szertartás volt. A Turul fia, a Turul-nemzetség leszármazottja az, aki a napfordulón sólyomröptetésével égre segíti - segítette - az újjászülető Napot.
A sólyom az eurázsiai pusztákon élő népek és egyben a magyarság fénymadara. Ő az, aki legközelebb repül a Naphoz, üzenetvivő, közvetítő Ég és Föld között.
A téli napfordulón való röptetése segítette az elgyengült Napot az égi pályáján a felemelkedésben. Ez volt az égen fehérlő erejét vesztett Napnak újjászületését segítő szertartás, a Fehérló Fiának a megszületése.
A Világ Világosságának a születése, akit az égi Csodaszarvas segít fel az égre. Ágas-bogas agancskoronája a rajta világító csillagokkal a Tejutat és a téli csillagos égboltot idézi, és agancsa között hozza a fölkelő Napot, életre segítve a Csodaszarvas Fiút.
A téli napforduló ünnepével, a kerecsensólyom röptetésével járt együtt a tűztisztelet szertartása, a szent tűz gyújtása.
A tűzszertartás több napig tartott. A szent tűz mellett virrasztottak, dobolással, énekléssel segítve a Nap újjászületését.
A gyertya lángja, a tűz parazsa a fény és az élet diadalát támogatta a halál felett. A tűzszertartáshoz tartozott a tűzelembe való beavatás, a tűz parazsán való átmenés és a tűztánc az új fény születésének napján. A tűztáncot több, hagyományait őrző nép ma is táncolja.
Szívünkbe engedjük a FÉNYT, és legyen Áldás, Békesség, Szeretet az ünnepek alatt és az elkövetkező évben.